Tehát az életem. Végzős gimnazista vagyok egy déli metropoliszban, Makón. :) Tőle nem messze élek a kicsi családkámmal, ami apuból, anyuból és a kutyánkból áll. :) Hét közben koleszos vagyok, akár minden második középiskolás. Szerencsére jó tanulónak mondhatom magam, és bár nem tartozok a zsenik közé, még így is tudok majd magammal mit kezdeni.
1. Tanulj, tanulj, tanulj....
Vagyis ezt gondoltam egészen eddig... Csak sajnos ideje volt rádöbbenem, hogy eljött a pillanat mikor ki kell lépjek a gyermeki fejjel kigondolt álmom ködös buborékából és ráeszmélni arra, hogy az életem többé nem csak az álmokról szól, hanem belépett "felsőoktatás bácsi" aki szépen arconcsap és megmondja a tutit, hogy már pedig te az leszel, amire van pénzed, vagy amiről ő úgy gondolja, hogy elég jó vagy hozzá. Ennél pontnál jönnek a problémák. Ugyanis "felsőoktatás bácsi" legjobb barátja "állam bácsi"-nak, aki meghatározza, hogy mi az élég jó..és "állam bácsi" bizony nem kicsit megalomániás. Tehát megint ott vagyunk mind, ahol a part szakad. Így, ha nem vagy Steve Jobbs vagy esetleg Bill Gates eltitkolt és nyilvánosságra éppen kilépni készülő hataloméhes és duzzadó pénztárcával rendelkező gyermeke, akkor bizonyos, hogy te is nagy szarban vagy, akár csak én. A baj az, hogy ez már lassan nyakig ér...és mi fejen állunk benne. Ez csak az egyik promléma
2. Szerelem és egyéb betegségek
Mint minden velem egyidős lány életében, az enyémben is megjelent a dopamin+adrenalin+acetilkolin+vazopresszin összétételű hormon-koktél, vagyis a szerelem. Túl egy két és fél éves kapcsolaton, ami külön megérne egy egész szappanoperát, sok mindent megtanultam és megéltem, mégis mindig beleesek ugyanabba a hibába, engedek a gyengeségeimnek. Ez sajnos mindig megtörténik bármit is tennék ellene. Mint ahogy az lenni szokás és minden elcseszett tinifilmben meg van írva, adott a suli legjobb pasija és vagy te, akiről nem mondhatni, hogy népszerű lennél. Na az én életem ebben a fejezetben egy picit más, ugyanis, ha nem is az a vezérszurkoló típus vagyok, de viszonylag népszerűnek mondhatom magam a környezetemben, ami egy kicsit bekavar a dolgokba, hiszen így általában mindenki tud rólad mindent...gyakran még azt is tudni vélik amit akár önmagad sem tudtál. Szval adott a pasi, akit egyenlőre nem neveznék meg hiszen mindenhol van ilyen, (ergo a fantáziádra bízom), aki külsőre maga a tökély és bár belül nagyobb űr tátong, mint amit egy dinnye méretű aszteroida ütne kicsi országunk domborzatába,mégis Ő az, akinek elég elmosolyodnia és nemhogy kenyérre kenhető vagyok, hanem én kenem rá magam egy szeletre. Csak ezzel együtt mindig jól padlóra is küld és vajas kenyér szabadesésének törvényszerűségével, mindig jól pofára esek. Lassan úgy érzem, értem sosem jön el a szőke herceg kevésbé szőke barátja, de azért még várom a csodát...
mára ennyi, még jelentkezem. v.b.
