Tehát ott folytatom, ahol abbahagytam..
Ott állt Ő én pedig nehezen hittem el, hogy valaki tud ennyire szépen mosolyogni. Amikor azt mondtam teljes valójában, azt mind a 190 akárhány centijére, széles vállaira, tökéletesen kiválogatott elképesztően stílusos gönceire, gondosan kócosra belőtt, oldalt felnyírt barna hajára, nagy barna boci szemeire, széles mosolyára és fürkésző tekintetére értettem..és ez a tekintet, most az enyémet kereste. Úgy éreztem, igen, ez vissza nem térő alkalom, hogy elővegyem a nőies és csábító énemet, amikor eszembe ötlött, hogy valójában ott állok egy kupac félig vizes és félig pálinkás papírfecnivel a kezemben, ami azért lássuk be elég kiábrándító volt. Gyorsan kivágtam őket a kukába és első ötlettől vezérelve annyit mondtam neki a fehér porcelán kézmosóhoz támaszkodva, hogy szerintem már egész jó száraz lett a nacim,megnézed? Látta rajtam, hogy nem vagyok kifejezetten gyakorlott a "gyere-mássz-rám" jellegű szövegek kitalálásában, így a magas labdámat lecsapva, ő annyit mondott, hogy Ő jobban szereti ha egy lánynak nedves a nacija. Elpirultam. Másra azt hiszem nem is lettem volna képes, mert elbódított a tökéletes parfümjének illata, ahogy közel lépett. Az első érintés, azt hiszem ki is esett, de tudtam, hogy végig simította a combomat a foltos részen, mivel csak akkor eszméltem fel, mikor már csak néhány centi választotta el a ajkainkat és annyit suttogott: Még egy kicsit nedves..engem nem zavar. Már nem tudtam semmi másra figyelni, csak Rá és a pillanatra. Vettem egy nagy levegőt, amit ő valószínűleg bátorításnak és pozitív visszajelzésnek vett, mivel megcsókolt. Ő. Remegett a testem, éreztem, hogyha lehetne ott és abban a pillanatban letépném a ruháit. Magához húzott a derekamnál fogva és megszorított. Éreztem, ahogy a csípőnk összekoccan. Szorosan fogott és egyre vadabbul csókolt. Felkapott és a lábaimat a dereka köré fontam. Hosszú percekig csak csókolt. Éreztem, hogy nem kapok levegőt, de ez sem számított. Belépett velem az egyik fülkébe, ahol a dolgok komolyabb fordulatot kezdtek venni. Tudtam, ha most hagyom magam, "soha többé nem látom". Osztálytársként persze igen, de mint most, úgy talán soha. Léptem. Megmondtam, hogy engem nem kap meg ilyen könnyen. Kézen fogtam és kivittem az előtérbe. Megmondtam neki menjen vissza, mivel elég feltűnő lett volna ha együtt megyünk ki. Bár ez a kis manőver is annyit ért, mint halottnak a csók. A többiek tudták, hogy mi történt. Talán jobban is mint mi. Hál'istennek, éppen akkor indult mindenki tovább bulizni így mi is mentünk. Külön, mert nem akartunk hogy találgassanak. Az úton többször elkaptuk egymás pillantását és az a mindent tudó mosoly az arcán, engem is rákényszerített egy-egy lopott mosolygásra. Odaértünk. Elindultunk a lányok táncolni, a fiúk pedig folytatták az alkoholizálást. Nagyban ráztunk a többiekkel mikor megéreztem a kezét a derekamon. Lehajolt hozzám és hangos zenéhez viszonyítva, suttogva megjegyezte, hogy én vagyok a legszebb, és hogy innék-e vele most valamit. Nem tudtam nemet mondani. Ebben a pillanatban, megérkezett a volt barátom, aki látta, hogy kézen fogva megyünk a pulthoz. Innentől nevezzük Őt Z-nek. Z többször odahajolt és megpuszilta a nyakam és simogatta az arcom, ami az exemnek csak olaj volt a tűzre. Odaállt mellénk és fennhangon ecsetelni kezdte, hogy velem milyen volt az együttlét és hogy milyen hiányosságaim vannak bizonyos területeken. Z vette a lapot és röviden csak annyit mondott, hogy ez mind azért volt, mert hozzá kellett igazodni és én biztos nem akartam, hogy az exem rosszul érezze magát mert én ezerszer jobb vagyok nála. Belém fagyott a lélegzet, tudtam, hogy ebből balhé lesz és már készültem közéjük állni, mire azt vettem észre, hogy a volt barátom szó nélkül tovább állt. Le voltam nyűgözve, Z pedig annyit mondott, ne hagyd, hogy ez a bunkó így beszéljen veled. Igaza volt. És én ettől csak még jobban odáig voltam. Az este további részét együtt töltöttük, majd az indulás előtt megkért többször, hogy aludjak ott náluk. Most nézzetek túl jó kislánynak vagy egy egyszerű baromnak, de nemet mondtam, nem éreztem volna helyesnek. A lényeg, hogy megsértődött, ami abban nyilvánult meg, hogy leitta magát, majd rámászott egy másik lányra. Bumm. Letaglózott. A tudat, hogy hülyét csináltam magamból, továbbá ő is hülyét csinált belőlem, olyan égető érzés volt mintha parázzsal dobáltak volna. Látni, hogy felszedi azt a csaj és vele megy el, olyan volt mintha páros lábbal ugrált volna a mellkasomon. Iszonyatosan megbántott. El is határoztam, hogy beszélek vele, ami olyan jól sikerült, hogy kiderült nem is emlékszik arra, hogy mi történt azután, hogy én nemet mondtam. Elmondta, hogy emlékei szerint, beültette a csajt egy taxiba és hazaküldte mivel, nem érezte jól magát vele. Ez megmagyarázza azt az üzenetet, amit kaptam tőle Facebook-on, miszerint: "Sajnálom, hogy fasz voltam, nem érdemelted meg. Ne haragudj"
Nem tudok vele már foglalkozni. Ha lehetne percenként berángatnám órák között az iskola mosdójába, hogy az egyik fülkében folytassuk amit elkezdtünk, de tudom, hogy többet nem hagyhatom magam neki, nem tehetem meg. Ezt az ügyet lezártnak tekintem.
